Derékmelegítő

Irtózatos mennyiségű derékmelegítőt varrtam november-decemberben. És hát valljuk be, ugyan jól jött az a kis pénzecske, de nem túl kreatív tevékenység... és maradt egy csomó csíkocska is, hát varrtam egy tarkabarkát. Jó kis őszi színek... a félreértések elkerülése végett: ez a három kép egy cucc, csak több oldalról fotóztam.
Lesz még ilyen többszínű,  csak kell hozzá még maradék.

A Meskán várja a tulaját!

Kötekedő hangulatban...

...vagyok napok óta.
De ez nem rossz, sőt! Ezer éve (na jó, kb. 15) nem kötöttem, és most újra...
A fiúk netbookot kaptak karácsonyra. Ez külön történet...
Nálunk mindig úgy alakul, hogy nem sok kicsi, hanem egy NAAAAGY, közös ajándékot kapnak. Tőlünk, nagyiktól, tesóiméktól, mindenkitől. Eredetileg távirányítású modell volt az elképzelés, de mivel az iszonyat áron van, ezért arról letettünk, és egy nagy levegőt véve ez lett belőle. De most aztán egy évre előre minden szülinap, névnap, gyereknek, kutyafüle-nap le van tudva:-)
Gondolhatjátok, milyen nagy volt az öröm...
És ha már így alakult, akkor megígértem neki, hogy kapnak hozzá tokot is. Először varrni akartam, de aztán kötött volt a kérés. Ez Zsombié, kb. 80 g. fonalat evett meg. Az elején egy zseb díszeleg, ebbe kerül az egerentyű (kényelmesebb, mint a tapipad). Ahhh... ne tudjátok meg, mit görcsöltem, mire kitaláltam, hogyan varácsolom össze varrás nélkül  az egészet. Minimális horgolástudományomat összeszedve végül is sikerült.
A zseb stílszerűen egeres gombbal záródik:-))) a tok pedig két cicagombbal, mégiscsak gyerek még ez a gyerek:-)

Ha valaki pont ilyenre vágyik, a meskán megszerezheti:-)

Bugyraim és betűim

Még a Mikulás hozta a fiúknak Chiarától a szappanokat (nem látszik, mert elbújt :-), azóta halogatom a bugyorkötést:-) na ez tegnap este megtörtént. Hát ezt tényleg nem lehet elfelejteni - kábé 15 éve kötöttem utoljára:-)))

És a Sajou-szerelem továbbra is tart, ez most egy másik, picit kisebb betűtípus. Merthogy megtaláltam a gépemen a 100 éve elmentett Sajou-könyvet... A barna anyagokat sk. festettem, van közöttük 20'as aida (H), Linda vászon (D)  és Hubert is (A és C), meg a szabálytalan nemtudommilyen szürke, amit még Krekatitól vettem (B)... és milyen érdekes, hogy azonos idő alatt menniyre másképpen fogja be a különböző anyagokat...

Na most megyek mert vár a csülökparty a barátnőméknél..

Az idei utolsó megrendelésem...

...egy pénztárca, sötétkék kordbársonyból, sötétzöld kiegészítőkkel.

És kész, vége, idén már - ha egyáltalán - csak a saját örömömre varrok! (nem mintha idáig nagyon szevedtem volna).
Nem tudom, ki hogyan van vele, de van abban jó is, ha megrendelnek az embertől valamit, de az IGAZI mégis az, ha mindenféle megkötés nélkül, szabadon szárnyaló fantáziával dolgozhatom... hiszen olyankor nem kell a megrendelő kéréséhez tartanom magam, ha valami menet közben eszembe jut, megtehetem hogy változtathatok.
Most is van egy szupi új ötletem, és ahogy magam ismerem, még az idén megcsinálom.

Nem árulok el részleteket, csak annyit, hogy ötvöződik benne a két fő hobbim-munkám. Na, lehet találgatni:-)

Most pedig megyünk moziba! (Harry Potter 7/1)
Jelentem, nagyon jó, hogy a Palace Cinema mozikban újabban üdicsekkel is lehet fizetni!!!

Két falvédő

Lassan-lassan végzek a megrendeléseimmel én is. Ezt a falvédő-párost egy zenebölcsis testvérpáromnak készítettem, Kittinek és Vivinek. Az anyukának olyan kérései voltak, mint ló, pitypang, katica mindenképpen legyen rajta, a többit alapvetően rám bízta. A pitypanggal eleinte nem tudtam mit kezdeni, aztán csak megjött az ihlet, és lett rajta egy csomó térbeli elem is. A felső képen a pillangó szárnya szabad, és zörög. A gombán a pöttyök gombok, a katica lábai és csápjai szalagok, a filc madarak lógnak és repülnek, a ló farka és sörénye fonal, a pitypang-virág szirmai és levele is külön állnak. Még a nyáron Hokatától kaptam a filc madarakat és virágokat, most ide pont illettek. A pici halacskás gombocskákat pedig a Mesterségek Ünnepéről hoztam.

Még egy pénztárcám van elkészítenivaló, és ajjajj, máris új ötletem támadt...

A mint Anita

Anita a zeneiskolában csücsül nap mint nap - pontos megnevezése technikai munkatárs. Nagyon fontos nekünk, szülőknek de a zenetanároknak és a gyerekeknek is, hiszen ő veszi át az üzeneteinket, irányít el ide-oda, fénymásol, pénzt őriz, átad elhagyott tárgyakat... nélkülözhetetlen!
Emellett igazi bűbájos csajszi, kedves, szereti a gyerekeket, és nem utolsósorban vigyáz is rájuk, amíg oda nem érünk értük... néha 1-2 órán keresztül is...
Egyszóval jár neki is a karácsonyi ajándék:-)

Nyertem, nyertem, nyeeeeertem!!!

Nyertem! 

Mégpedig egy Sana Házát!!!

Köszönöm!!!

Karácsonyi dalok

Amikor megkérdezik, milyen karácsonyi dalokat tudunk, elsőként a Kiskarácsony jut az eszünkbe, aztán a Mennyből az angyal, meg a Pásztorok (nem a vörösingesek, hanem akik örvendeznek), no meg a Csendes éj...
... aztán a legtöbbeknél is vége is van a felsorolásnak.
Pedig tudunk egy csomót, csak elfelejtettük. A zenebölcsis foglalkozásokon ilyentájban mindig felteszem ezt a kérdést. Aztán elkezdem énekelni a régebbieket, és jönnek a homlokra csapkodások. Jé, tényleg! Ezt is tudom... hogy is van?
Ez volt az apropója annak, hogy összeszedtem egy csomó dalt, PDF-formátumban itt találjátok meg őket (mivel ide nem tudok PDF-et feltölteni,a multira tettem). Nézegessétek, ismerkedjetek, tanuljátok újra őket!

Itt pedig karácsonyi verseket találtok, szintén saját gyűjtésből.

Adventi vásár

Ez a hétvége az adventi vásárok jegyében telt el. Igaz, először csak szombatról volt szó, ez egy helyi (Dunakeszi) általános iskolában volt. Sajnálatos módon az emberek nem nagyon jöttek, és ez érthetetlen, mert ennél jobban hirdetett, plakátozott vásárt már nem lehetett volna szervezni! A hangulat viszont nagyon jó volt, eltekintve attól, hogy egész nap egy Cd ment, délutánra már Diótörő-mérgezésem volt :-)))
És nem utolsósorban a jó társaság, akik közül néhányat ismertem, néhányat nem:

Chiara a csodás szappanjaival

Ez én magam volnék:-)

Karina

Mandi és Chiara

Szóval a szombati vásáron a hangulat jó volt, a vásár már nem annyira, de Andiéktól megtudtam, hogy másnap lesz Fóton a Waldorf-iskolában is az adventi bazár, és mivel én az elmúlt években sokszor voltam, ott, úgy döntöttem, ott is szerencsét próbálok. Ugyan nem tudtam elérni a szervezőt telefonon, így gondoltam egyet és "csak úgy" odamentem (csak nem küldenek haza...). És persze hogy találtak nekem asztalt.
Aki még nem volt ilyen waldorfos bazárban, érdemes kipróbálni, én mindig nagyon élvezem. Nem elsősorban az anyagi bevétel miatt, hanem a hangulat, a programok, a közvetlenség az, ami mindig megragad... most eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha Barnát mégiscsak ide íratjuk... de most már mindegy.

Nem adtam el nagyon sok mindent, igaz, hogy én nem 2-300 forintos dolgokat viszek, és persze ezek nehezebben találnak gazdára. De annak nagyon örülök, hogy két kis Tilda-egerem dédelgető mancsokat kap nemsokára, két táskám pedig végre használatba kerül. Néhány derékmelegítő is használatban van azóta. És ha minden igaz, valami Cd-üzlet is kilátásban van... majd egyszer.

És hogy ne unatkozzak, vittem magammal hímzést is. Két betűcske készült el: